Műemlékek

Műemlékek

1208-ban a községgel együtt említik Szűz Mária templomát, amely alighanem a török háborúk folyamán pusztult el, de már a 14. század elején Csák Máté hadai is megrongálták. Minden bizonnyal falusi román stílusú templom volt, a helyi hagyo­mányok szerint a helység legmagasabb pontján, a Töröktemetőben állt, ahol egy Benedek-rendi kolostor is volt. Itt lehetett a középkori temető is. A helyet, ahol a templom állt, illetve formáját a jövőben egy régészeti kutatás állapíthatná meg.

A község déli részében álló kúriát Zsemlye Péter, a helyi refor­mátus iskola igazgató-kántora állíttatta 1924-ben. A falut több apró egyházi műemlék díszíti. A római katolikus haranglábat 1914-ben építették. Karcsú, négyszögletes, falazott téglaépítmény fából készült ráépítéssel, ahol a harang függ. Rajta ez a felirat olvasható: FUDIT HENRIKUS EBERHAD PESTINI 182. Sátor pléhtetővel van befejezve.  A HARANGLÁB a Szent István Parkban látható, amely a szintén ott teret foglaló szoborcsoportról kapta a nevét. A három részből álló szoborcsoport Isván király mellszobrát, a Turult és a Szent Koronát foglalja magába.

A temető katolikus részének központi keresztje rózsaszín márványból készült, és öntöttvas korpusza van. 1880-ban építette Pertik István hagyatékából Ölveczky József és Börzék Mária. A temetőben áll a II. világháború áldozatainak emlékműve, amely travertinből készült 1953-ban. A tetején vassisakot ábrázoló plasztika egészíti ki, amely a koszorún van elhelyezve. Az oszlop oldalain az elülső pilonon feketemárvány táblákon 75 név van bevésve.

A faluház udvarán a millenneumi ünnepségek emlékművét találjuk. A honfoglalás emlékére Búcs község lakossága emeltette 1899-ben rózsaszín márványból. Az obeliszk elülső oldalán felirat volt, amelyet azonban kivéstek, nyilván az első Csehszlovák Köztársaság idejében. Helyi hagyomány szerint ez Erzsébet, a népszerű Sziszi császámő tragikus halálának emlékműve volt. 1896. április 12-én a milleneumi ünnepségek alkalmával húsz hársfát ültettek a „tótok földje“ elnevezésű falurészben, és az esemény emlékére kőoszlopot emeltettek az alábbi felirattal: „Emeltetett Magyarország ezeréves fennállásának emlékére Nagy András bíró és Vargha József jegyzősége alatt 1896.“ A kőoszlop ma már nem létezik, 1920 után eltávolították. Talán a márvány obeliszk helyettesíti.

Ugyanabban az udvarban találjuk Petőfi Sándor magyar költő mellszobrát, amelyet 1998. március 14-én lepleztek le. A költő szobrát Szabó István Munkácsy-díjas magyar szobrász készítette el. A szobrot Benkő Ferenc és felesége, Pető Mária, neszmélyi polgárok adományozták a községnek.

A községi hivatal parkjában áll egy kopjafa 1997-ből, Sidó Szilveszter faragóművész készítette a Búcsról 1946-47-ben erőszakkal elhurcolt családok emlékére. 

Mellette találjuk Bulcsú vezér lovasszobrát, amely Nagy János szobrászművész alkotása, 1997. szeptember 21 -én leplezték le. A vezér lehetett a falu nevének adományozója.

A mezőgazdasági szövetkezet irodaépületének homlokzatán találjuk Kopócs Tibor komáromi képzőművész mozaikképét 1987-ből.

Az új ravatalozóépület maratott ólomüveg ablakait Král festőművész készítette 1979-ben. Belsejében öt siratóasszonyt ábrázoló domborművet találunk. Ezeket Nagy János szobrász készítette 1979-ben. A helyi temetőben értékes deszkasírkövek vannak rózsaszín süttői márványból a 18. század végéről és a 19. századból, továbbá faragott, fából készült sírkeresztek maradványai.

A község fontos épülete a régi református iskola (203 hsz.) a református templom mellett. Az iskola L alaprajzú földszintes épület, 1870-ben vályogtéglából épült. Az udvar felé pilléres folyo­sóval nyitott. Többször is átépítették, tehát elveszítette eredeti for­máját. Ebben az iskolában utoljára 1982-ben tanítottak.

Búcs érdekes épülete a Jókai és Szalai család malma, amelyet a II. világháború előtt építettek. 1948 után az épületben megszűnt az üzemeltetés, és az egykori malom raktárként szolgált. Ma a felújí­tott épületben az Attila-malom  nevű vendégfogadó üzemel. Emeletes épület, amelynek homlokzatait falsávok és egyszerű téglaala­pú ablakok tagolják. A 4-es számú ház a malom mellett eredetileg a malomtulajdonosok háza volt, ezt az épületet átépítették. Búcson vízimalom is működött a kerék alsó meghajtásával. Ezt a község üzemeltette. Az épület a tó mellett állt, és az I. Csehszlovák Köztársaság idején megszűnt. Búcson 1929-ben községi pálinkafőzdét alapítottak. Rendbehozása után a pálinkafőzőé megma­radt, de ma már nem üzemel. A 20. század elején szódagyár üzemelt a községben. Több iparos élt Búcson, akik a falunak városi jelleget kölcsönöztek, bár a lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott (csizmadiák, cipészek, halászok, kovácsok, pékek, molnárok, hentesek stb.).

A község kulturális centruma a Villa Bulcsu - Faluház, amelyet a volt jegyzői lakból, majd később a 19. század második felében a régi községházából alakítottak át. Az épületet többször is átépítet­ték és rendbehozták. A felújított épület ma klubtevékenységeknek ad helyet, de Búcs ünnepi eseményei is itt zajlanak, a helyi kultúra házaként szolgál.
 

 A község adminisztrációs központja a községháza új épülete, amelyet 1985-ben fejeztek be és adtak át.

2005 – ben volt felavatva Gróf Esterházy János első szlovákiai emlékműve, valamint az Esterházy emlékpark.

Az emlékmű – Gáspár Péter szobrász alkotása. Az emlékpark mögött működik a helyi könyvtár, amely szintén gr. Esterházy János nevét viseli. Ezt hirdeti a könyvtár faragott névtáblája az emlékparban.

2012. június 9-én, került sor, Búcson az Esterházy János Könyvtár szellemi alapkőletételére, az Esterházy szobor és  Emlékpark  felavatásának 7. évfordulója alkalmából. 

A község lakosságának 1/3 –a  katolikus, 2/3 – a református vallású. Mind a református, mind pedig a katolikus felekezetnek temploma van a községben.

                         református templom                             katolikus templom    

                                              

/Dr.Ing.Szénássy Árpád nyomán/