Tartalom

A falu rövid története

 

Búcs már a XIII. század elején fontos település volt. 1208-ban Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma volt, és mint önálló helységet - az esztergomi érsek ősi birtokaként említi az írás (a pápai tizedjegyzék) BULSOU néven. Más források szerint abban az időben a mostani Faluház melletti dombon kolostor állt. János esztergomi érsek, akit a káptalan egyhangúlag ültetett az érseki székbe, 1208-ban a helységet átengedte a káptalannak. 1212-ben BULCHU-nak írják, majd 1332-től a név BIUCH változatával találkozunk. A XIV. század elején sokat szenvedett a település. Csák Máté hívei, midőn Gentile bíbornok egyházi átok alá vette őket, bosszújukat az egyházi javakon töltvén ki, Móricz bán fiai, Mihály és András 1311-ben hadaikkal az érsek tulajdonában lévő falut elpusztították, porig égették. De húsz-egynéhány évvel később már ismét szerepel a pápai tizedjegyzékben. Ez azt jelenti, hogy poraiból ismét felépült, s a mai szóhasználattal mondva: fize­tőképessé vált. Az 1531-32. évi adóösszeírásban BULCHU néven fordul elő, s az érsek falujaként szerepel.

Az elsődleges Bulcsu névalak, mely személynevet jelöl, idővel Búccsá rövidült. Győrffy György „István király és műve“ című könyvében említést tesz Búcsról, névadójául a honfoglalás kori Bulcsú vezért nevezi meg. Még nem tudjuk, hogy a szomszédos Bátorkeszin feltárt temetkezőhelyek, ahol jellegzetes palmettás ezüstvereteket és itáliai királyok érmeit találták, vajon valóban a keszi törzs sírjai-e, vagy pedig esetleg Bulcsú vezérei temetkeztek ide. A régészeti ásatások és azok leletei egyértelműen igazolják, hogy Búcs a honfoglaló magyarok letelepedésének helye volt.

A pusztítások és sanyargatások, faluégetések, fosztogatások sora Csák Mátéval és híveivel nem ért véget. 1549-től a község is török hódoltsági helység. A falu akkori lakói a hódoltság idején vetették el a római katolikus vallást, s tértek át a protestáns hitre. A protestáns hit felvételével az érsekkel szembeni függőségi viszony lényegesen megváltozott. Hisz ebben az időben az érsek és a káptalan, de ugyanakkor a törökök is kivetették a maguk adóját a falura, és be is hajtották. Az esztergomi szandzsák (török katonai és közigazgatási terület) 1570. évi adóösszeírás szerint a falunak csak 20 háza és 47 adófizető felnőtt lakója volt. A többi elmenekült vagy elpusztult.

A protestáns vallás felvétele a gazdasági tehermentesítésen túl hozott még egy fontos pozitívumot. Ez pedig nem más, mint az a tény, hogy a magyar pap a magyarra fordított Bibliát és Szenei Molnár Albert zsoltárait magyar nyelven hirdette, tanította új hívei­nek.

1595-ben a vármegye - így Búcs is - felszabadult a török uralom alól, de pontosan tíz évvel később, 1605-ben ismét török kézre ju­tott. Ebben az időben portáinak száma 5-8 között váltakozott. Búcs 1683-ban szabadult föl véglegesen a török uralom alól. 1691. január 17-én,l Búcson tartották meg az első megyei tisztújító közgyűlést. Egy 1696-os összeírás szerint az esztergomi érseknek 14 negyedtelkes jobbágya és 7 zsellére lakott Búcson. A közbiztonság megteremtése céljából a vármegye az 1696-os közgyűlésen megszervezte a vármegyei „rendőrséget", a paraszt vármegyét, mely célból a vármegye Búcs, Mocs, Kisújfalu, Bény, Szőgyén, Libád, Muzsla székhellyel közbiztonsági kerületeket alakított. Élén Búcson a paraszt kapitány állt.

Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 43 katolikus és 523 református lakost sorol fel. A község református temploma 1784- ben készült el. Mai alakját 1791 -ben nyerte el, amikor elkészült a torony és a keleti hajó. A templom alaprajza: görög kereszt. Mennyezete kupolás kiképzésű.

A XIX. század első felére a csend jellemző. S ez a csend termékenyítő és gyarapító. A szellemi gyarapodás Katona Mihály ne­véhez fűződik, aki 1803-tól 1822-ig, tehát haláláig volt a „bútsi sz. ecloga ... lelkipásztora". Százada legrangosabb magyar geográfusa volt, akinek fő műve, a „Közönséges természeti földleírás“ negyedszázaddal előzte meg Humboldt „Kosmos“-át. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott a község. 1848-ig, a szabadságharc fellángolásáig nagy a csendesség. Legalább is ez a látszat, ám 1849-ben Komárom védői között tizennégyen voltak búcsiak, akik Klapkától menlevelet kaptak.

A falu lakosainak emberi-jellembeli alakulására ez a század nyomta rá a ma is érzékelhető jelképes pecsétet.

 

SZÁZADUNK

Az 1920-ban a Párizs melletti Trianon palotában kötött szerző­dés értelmében Búcsot is elszakították az anyaországtól, és a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták, majd az 1938-as bécsi döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháborút követően ismét Csehszlovákia része lett.

A Magyar Tanácsköztársaság idején a kispesti vasasok egyik százada volt beszállásolva Búcson. Amikor még tilos volt politikai pártokat szervezni, Steiner Gábor segítségével 1919-ben megalakult a Föld- és Erdőmukások Szövetsége. A CSKP helyi szervezete 1921-22-ben alakult meg. 1928-ban kezdik építeni a falu villanyhálózatát.

A második világháború idején a falu romhalmazzá változott. A visszavonuló német csapatok 1945. január 6-án szorították ki az előretörő orosz egységeket a faluból, de a támadás elakadt. Búcs „frontfalu“ lett, egészen március 28-ig. 75 áldozatot követelt a falutól a második világháború, 57 lakos katonaként pusztult el, 18 pedig civil lakosként.

Búcs községből 226 személy vált földönfutóvá a Kassai Kormányprog­ram határozata alapján az 1946-47-es deportálások és kitelepíté­sek során. 47 családot deportáltak Csehországba, 15 családot pedig kitelepítettek Magyarországra.

1945-től 1949. szept. 1-jéig szlovák iskola működött a faluban. A magyar tanítási nyelvű iskolát az 1949-50-es iskolaévben nyitották meg újra. A krónika bejegyzése szerint 1949. május 16-án megalakult a községben 52 taggal az efsz