Tartalom

A község jelentős személyiségei

 

Barsi Ferenc (1836-1888), községi bíró.

Bulcsú, más írásmóddal BULCSU, más néven VÉRBULCSÚ (megh. 955 aug. 15. Regensburg, Bajorország [Németország]), kalandozás kori magyar vezér, a X. század közepén ő töltötte be a karcha (horka) méltóságot (a honfoglalás korában ez volt a harma­dik legfontosabb fejedelmi méltóság, bírói tisztséget jelölt). Apja, Kál, az északnyugat-magyarországi Rába-vidéken szálláshelyet találó egyik magyar törzs vezére volt. Bulcsú a honfoglalást követő évtizedek kalandozó hadjárataiból tevékenyen kivette a részét. Vezetője volt a 937. évi, Ausztriát, Franciaországot és Ró­mát végigdúló hadjáratnak, majd  945-ben a Bajorországra támadó sereg egyik vezére volt. A 940-es évek balkáni hadjáratai után Tormás herceggel együtt követként Bizáncban is megfordult (948), ahol VII.

Konsztantinosz (Bíborbanszületett Konstantin) császár megkeresztelte, és patríciusi címet adott neki. Személyesen vezette a 954. évi, I. (Nagy) Ottó német király ellen vonuló magyar sereget. A hadjárat során eljutottak Felső-Lotaringiába is, ahol Cambrai váránál Bulcsú öccse egy összecsapás során életét vesztette. Mivel öccsének levágott fejét a vár védői Bulcsú kérésére nem adták ki, a magyarok a város szélén álló monostort felégették, lakóit felkoncolták. A sereg ezután továbbhaladt Franciaországba, majd Burgundián és Lotaringián keresztül tértek haza.

955 nyarán Bulcsú ismét sereget szervezett I. Ottó ellen, s Bajorország ellen indult Augsburg megvételére. Augusztus 10-én ütköztek meg Ottó és szövetségesei seregével a Lech folyó partján, s a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett. A vezérek közül Bulcsún kívül Lél (Lehel) is fogságba esett. Regensburgba szállításuk után Henrik bajor herceg felakasztatta a magyar vezéreket. (Britannica Hungarica, Világenciklopédia III. kötet 1995, Bp).

Csekes János (1921 -1944), aranykoszorús gazda.

Csekes Lajos (1920-1943), ref. segédlelkész.

Gál Sándor, író, költő, publicista - Búcs község díszpolgára

Katona Mihály (Szatmárnémeti, 1764. okt. 9. - Búcs, 1822. máj. 12) földrajzi szakíró-tudós. Tanulmányait Debrecenben és Német­országban végezte. Először Komáromban tanított a ref. líceumban. 1803-tól Búcson működött mint ref. prédikátor. Több természeti és földrajzi témájú könyvet írt.

Kazay János (1803-19??), ref. lelkész, 53 évig itt szolgált.

Kiss János (1851-1904), gépészmester.

Kossa János (1841-1895), dunamocsi ref. tanító.

Márton Viktor (1875-1913), Búcs község jegyzője.

Mokos Gyula (1857-1931), középiskolai tanár, síremlékét a Do min cég készítette Kurtakeszin.

Papp József (1851-1892), búcsi ref. tanító, sírkövén a II. vi­lágháború golyóinak nyomai láthatók.

Soós Imre (1920-1940), ref. teológus.

Soós Károly (1878-1946), ref. esperes, irodalmi munkássága ismert.

Veres Ede (1842-1907), a komáromi ref. egyházmegye esperese és a búcsi gyülekezet lelkipásztora, síremlékét az Enterprise cég alkotta Budapesten.

Zsemlye Péter (1868-1931), a búcsi egyház egyik igazgató kántortanítója, kiváltképpen szerették a községben.

Búcs polgárai közül sokan vettek részt az 1848-49-es szabadságharcban, 14-en kaptak 1849-ben Klapka tábornoktól menlevelet: Bajkai Ferenc, Bajkai Miklós, Csekes András, Csekes József, Csekes Mihály, Gaál András, Gál András, Gál Sándor, Sánta József, Sánta Péter, Vasas Imre, Varga József, Varga Géza és Zsigó Imre. Az említettek a többi honvéddel együtt 1849-ben hősiesen védték a komáromi erődöt az egyesült osztrák és orosz hadak ellen. Mindenképpen kiérdemlik tiszteletünket és helyüket a község kiemelkedő személyiségei közt.